Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Az Y-generáció: agitpropot a felsõoktatásba! Stemler Miklós, www.hirszerzo.hu, 2007. május 2. A jelenlegi magyar politikai elit alkalmatlan arra, hogy bármiféle szellemi, morális tartást adjon és mutasson a fiataloknak. Mégis melyik parlamenti pártunk bizonyult következetesnek, szavahihetõnek a belátható múltban? Zûrzavar, káosz dúl a fiatalok fejében, nem tudják, mi merre mennyi, jelentette ki, az igazságtól amúgy nem messze járva Léderer András, az SZDSZ ifjúsági szervezetének elnöke. Léderernek azonnal javaslata is támadt ennek a tarthatatlan helyzetnek az orvoslására: mehessenek vissza a politikai pártok a felsõoktatásba. Akkor lenne csak igazán zûrzavar. Léderer javaslatának kétségtelenül vannak elõnyei. A politikai pártok ma is ott vannak a felsõoktatásban, ahogy az élet minden más területén is, csak épp sumákolva. Olyan ez, mint a kampányfinanszírozás: mindenki tudja, hogy pártjaink legjobban hazudó, elnézést, blöffölõ tagjaikat állítják a kamerák elé bejelenteni, hogy szigorúan tartották magukat a nevetséges kampánylimithez. Ehhez hasonlóan mindenki tudja, melyik független ifjúsági alapítvány épp melyik párt holdudvarába tartozik, avagy melyik nagy párt sajátította ki a hallgatói önkormányzatot. Az illegalitásban mûködõ pártok jó esetben csak a hallgatók voksaira, rosszabb esetben pedig a pénzükre hajtanak a hallgatói önkormányzatokon keresztül. Ebbõl a szempontból tökéletes az egyetértés: bár az igaz, hogy a HÖOK annak idején jobboldali teremtmény volt (a Fiatal Baloldal nem is habozott közölni ezt a múlt õszi hallgatói tüntetések idején, csekély öt évvel elkésve), az ifjú szocik is derekasan kivették részüket az egyetemi demokráciából. Nehezen lehetne véletlennek nevezni, hogy 2002-ben több pécsi hallgatói vezetõ az MSZP választási gyõzelme után kormányzati pozícióba katapultált, és mai napig keringenek – természetesen rosszindulatú – pletykák arról, hogyan kaptak hallgatók kollégiumi helyet a szocialista pártba történõ belépésért cserébe.   Ebbõl a szempontból a pártok visszaengedése a felsõoktatásba jót tehetne, hiszen nem kellene a háttérben mesterkedni a pénzért és voksokért. Bár a többi parlamenti párt ifjúsági szervezeteinek véleményét még nem ismerjük, az Új Generáció váratlan támogatást kapott egy új, a nemzeti szürrealizmust máris magas fokon mûvelõ párttól, a Gorka Sebestyénék által összekalapált Új Demokratikus Koalíciótól. Más kérdés, hogy jó eséllyel a fiatal liberálisok nem fogadták kitörõ lelkesedéssel ezt a támogatást, hiszen az ÚDK-ban megtalálhatóak azok a Kossuth téren annak idején hosszasan lébecoló figurák is, akikkel szemben a liberális fõváros liberális vezetése kevésbé szabadelvû módon lépett fel tavaly õsszel. Van egy olyan sejtésem, hogy az Ifjú Generáció pont az õ fajtájuktól óvná az érzékeny lelkû hallgatókat, és itt kezdõdnek a problémák.   A jelenlegi magyar politikai elit alkalmatlan arra, hogy bármiféle szellemi, morális tartást adjon és mutasson a fiataloknak. Mégis melyik parlamenti pártunk bizonyult következetesnek, szavahihetõnek a belátható múltban? A választási programjaiból következetesen semmit meg nem valósító SZDSZ, amely bármikor szembemegy saját ideológiai alapjaival, ha a szükség épp úgy kívánja? Az õszödi beszéd után teljesen hiteltelen nagyobbik kormánypárt, amelynek elsõdleges felelõssége van abban, hogy ilyen rossz formában van az ország? A néha rémisztõ mértékû kormányzati bakizásokkal szemben az elmúlt egy évben semmiféle alternatívát nem kínáló Fidesz, amely, ha érdekei épp úgy diktálják, bármikor összekacsint a szélsõségekkel? A se hús, se hal MDF, amely jelenlegi viszonylagos népszerûségét a többi párt lúzerkedésének köszönheti? Ja igen, és itt van még a KDNP, ez a a mérhetõ támogatottsággal nem igazán rendelkezõ pártalakulat, amely még képviselõi jó részét is a Fideszbõl importálta.   Az Új Generáció zsigeri aggodalma emellett nagyon is érthetõ. Elsõ pillantásra az SZDSZ természetes bázisa lenne az egyetemi, fõiskolai hallgatóság, a fiatal értelmiség, ez azonban a pártpreferenciákban egyáltalán nem mutatkozik meg. Ez minden bizonnyal nem választható el a múlt ciklusban liberális vezetés alatt mûködõ oktatási tárca bénázásaitól: a kaotikus viszonyok között érettségizõ fiatalok jelentõs része valószínûleg kétszer is meggondolja, hogy erre a pártra adja a szavazatát, nem is beszélve a felsõoktatásban állandósult zûrzavarról.   A problémák azonban mélyebben húzódnak. Az SZDSZ számára szomorú, de igaz: a mai fiatalok körében a liberalizmus nem igazán trendi, még akkor sem, ha jó részük alkalmanként, vagy akár gyakrabban elszív egy-egy füves cigit. Ettõl még esze ágában sincs az SZDSZ-re szavazni. A liberálisok számára létkérdés lehet 2010-ben a nagy számú egyetemi, fõiskolai hallgatóság megnyerése. Ehhez azonban nem a pártoknak kell visszatérni a felsõoktatásba, hanem az SZDSZ-nek épkézláb, vállalható párttá válnia. Ez persze nehezebb lesz. Stemler Miklós Az Y-generáció: agitpropot a felsõoktatásba! www.hirszerzo.hu, 2007. május 2.